Krónikus veselégtelenség (krónikus vesebetegség, CKD) – a veseműködés progresszív károsodása „támogatás” homeopátia Dr. Banerji szerint

Dr. Banerji-protokollok

Krónikus veseelégtelenség (krónikus vesebetegség, CKD) – a vesefunkció progresszív károsodása

A krónikus veseelégtelenség a vesefunkció legalább három hónapja fennálló károsodását, illetve beszűkülését jelenti. Ma gyakran a átfogóbb krónikus vesebetegség (Chronic Kidney Disease, CKD) kifejezést használják.

A betegség sok éven át lassan előrehaladhat, és a korai szakaszokban gyakran észrevétlen marad. Gyakran csak a vesefunkció erősebb beszűkülése esetén jelentkeznek egyértelmű panaszok.

A vesék feladataikat egyre rosszabbul tudják ellátni. Ezek közé tartozik különösen az anyagcsere-termékek kiválasztása, valamint a folyadék-, elektrolit-, sav-bázis-háztartás és a vérnyomás szabályozása.

Gyakori okok

A krónikus veseelégtelenség legfontosabb okai közé tartoznak:

• diabetes mellitus

• hosszú évekig fennálló magas vérnyomás

• diabéteszes vesebetegség

• krónikus glomerulonephritis

• policisztás vesebetegség

• krónikus vizeletelfolyási zavarok

• visszatérő vagy súlyos vesebetegségek

• autoimmun betegségek

• a vesék érbetegségei

• veleszületett vesebetegségek

• egyes gyógyszerek vagy más vesekárosító anyagok által okozott hosszú távú károsodás

Több kockázati tényező egyidejűleg is jelen lehet.

A vesék feladatai

Az egészséges vesék számos létfontosságú funkciót látnak el:

• anyagcsere-termékek kiválasztása

• a vízháztartás szabályozása

• a nátrium- és káliumháztartás szabályozása

• a sav-bázis-háztartás szabályozása

• részvétel a vérnyomás szabályozásában

• eritropoetin termelése a vérképzéshez

• a D-vitamin aktiválása

• a kalcium- és foszfátháztartás szabályozása

A fokozódó veseelégtelenség következtében ezért számos szervrendszerben jelentkezhetnek elváltozások.

eGFR – a vesefunkció megítélése

Egy fontos laboratóriumi paraméter a becsült glomeruláris filtrációs ráta (eGFR).

A krónikus vesebetegséget az eGFR alapján különböző kategóriákba sorolják:

• G1: eGFR ≥ 90 ml/perc/1,73 m²

• G2: eGFR 60–89

• G3a: eGFR 45–59

• G3b: eGFR 30–44

• G4: eGFR 15–29

• G5: eGFR 15 ml/perc/1,73 m² alatt

A G1 vagy G2 tartományba eső eGFR önmagában még nem jelent krónikus vesebetegséget. Emellett a vesekárosodás jeleinek is fenn kell állniuk, például tartós albuminuriának vagy strukturális elváltozásoknak.

Albuminuria és proteinuria

Az eGFR mellett a vizelettel történő fehérjekiválasztás különösen fontos a megítélés szempontjából.

A fokozott albuminkiválasztás a vesekárosodás korai jele lehet.

Gyakran meghatározzák a vizelet albumin-kreatinin hányadosát (ACR) .

Az albuminuriát általában a következőképpen osztályozzák:

• A1: normális vagy enyhén emelkedett

• A2: mérsékelten emelkedett

• A3: erősen emelkedett

Minél erősebb az albuminuria és minél alacsonyabb az eGFR, általában annál nagyobb a vesebetegség előrehaladásának és a szív- és érrendszeri betegségeknek a kockázata.

Tünetek

A korai szakaszokban a krónikus veseelégtelenség gyakran nincsenek vagy csak nem specifikus panaszok.

A fokozódó károsodás esetén előfordulhatnak:

• fáradtság és teljesítménycsökkenés

• koncentrációs zavarok

• étvágytalanság

• hányinger

• viszketés

• izomgörcsök

• duzzadt lábak és bokák

• vízvisszatartás

• magas vérnyomás

• a vizelet mennyiségének változása

• légszomj folyadékterhelés esetén

• sápadt bőr vérszegénység miatt

• általános gyengeség

A panaszok erőssége nem mindig tükrözi közvetlenül a vesefunkció-zavar mértékét.

Magas vérnyomás és krónikus veseelégtelenség

A magas vérnyomás és a vesebetegségek kölcsönösen hatnak egymásra.

A tartósan emelkedett vérnyomás károsíthatja a vese ereit és a vesetestecskéket. Ugyanakkor a csökkent vesefunkció tovább emelheti a vérnyomást.

Ezért a jó vérnyomáskontroll az egyik legfontosabb intézkedés számos krónikus vesebetegség előrehaladásának lassítására.

Cukorbetegség és krónikus veseelégtelenség

A diabetes mellitus a krónikus vesebetegségek egyik leggyakoribb oka.

A hosszú távon emelkedett vércukorszint károsíthatja a vesék finom szűrőszerkezeteit, és albuminuriához, proteinuriához és a vesefunkció progresszív elvesztéséhez vezethet.

Ezért a cukorbetegségben szenvedőknél különösen fontos az eGFR és a vizelet albuminürítésének rendszeres ellenőrzése.

A víz- és elektrolitháztartás zavarai

Előrehaladott veseelégtelenség esetén a vesék már nem tudják megfelelően szabályozni a vizet és az elektrolitokat.

Lehetséges következmények:

• folyadékvisszatartás

• ödémák

• magas vérnyomás

• a nátriumháztartás változásai

• emelkedett kálium (hyperkalaemia)

• a sav-bázis háztartás zavarai

A kifejezett hyperkalaemia veszélyes szívritmuszavarokat okozhat.

Renális anaemia

A vesék termelik azt a hormont, eritropoetint, amely serkenti a vörösvérsejtek képződését a csontvelőben.

Előrehaladott krónikus vesebetegség esetén az eritropoetintermelés csökkenhet.

Ennek következtében renális anaemia alakulhat ki, amelynek tünetei:

• fáradtság

• teljesítménycsökkenés

• sápadtság

• légszomj

• csökkent fizikai terhelhetőség

A specifikus kezelés előtt más vérszegénységi okokat, különösen a vashiányt is figyelembe kell venni.

Kalcium-, foszfát- és csontanyagcsere

A krónikus vesebetegségek megváltoztathatják az ásványi anyagok és a csontok anyagcseréjét.

Lehetséges változások érintik:

• foszfát

• kalcium

• D-vitamin

• parathormon

Hosszú távon ebből csontváltozások és érkalcifikáció alakulhatnak ki. Ezt a komplexumot CKD-MBD – Mineral and Bone Disorder krónikus vesebetegségben nevezik.

Diagnózis és utánkövetés

A vizsgálat, illetve az utánkövetés része lehet:

• kreatinin

• eGFR

• karbamid

• nátrium

• kálium

• kalcium

• foszfát

• bikarbonát, illetve sav-bázis státusz

• vérkép

• vastátusz

• albumin

• vizeletstátusz

• albumin-kreatinin hányados

• fehérjemérés a vizeletben

• vérnyomás-ellenőrzések

• a vesék és a húgyutak ultrahangvizsgálata

A feltételezett októl függően további vizsgálatokra vagy bizonyos esetekben vesebiopsziára szükséges lehet.

Kezelés

A kezelés az okhoz, a stádiumhoz és a kísérő betegségekhez igazodik.

A fontos terápiás célok a következők:

• a vesekárosodás előrehaladásának lassítása

• a vérnyomás ellenőrzése

• az albuminuria, illetve proteinuria csökkentése

• a cukorbetegség optimális kezelése

• a szív- és érrendszeri kockázat csökkentése

• az elektrolitzavarok kezelése

• a folyadékháztartás ellenőrzése

• a renális anémia kezelése

• az ásványi anyag- és csontanyagcsere zavarainak kezelése

Megfelelő betegeknél többek között az ACE-gátlók, illetve az angiotenzinreceptor-blokkolók (sartanok) és az SGLT2-gátlók játszanak fontos szerepet a vesék védelmében.

A konkrét kezelést a vesefunkcióhoz, a káliumszintekhez, a vérnyomáshoz és az egyéni kísérő betegségekhez kell igazítani.

Gyógyszerek csökkent vesefunkció esetén

Krónikus veseelégtelenség esetén különösen fontos a teljes gyógyszerelés rendszeres felülvizsgálata.

Sok gyógyszer részben vagy túlnyomórészt a veséken keresztül ürül, és csökkent vesefunkció esetén adott esetben a dózisukat módosítani kell.

Bizonyos anyagok tovább terhelhetik a veséket. Ide tartoznak például egyes fájdalomcsillapítók a nem szteroid gyulladáscsökkentők (NSAID-ok).

A gyógyszereket azonban orvosi egyeztetés nélkül nem szabad önállóan elhagyni vagy módosítani.

Táplálkozás és életmód

A stádiumtól függően egyéni ajánlások lehetnek szükségesek a következőkkel kapcsolatban:

• sóbevitel

• fehérjebevitel

• kálium

• foszfát

• ivott mennyiség

• testtömeg

• fizikai aktivitás

A folyadék, a kálium vagy a fehérje általános, erős korlátozása nem minden beteg számára ésszerű. A táplálkozást a vesefunkcióhoz, a laborértékekhez és a kísérő betegségekhez kell igazítani.

Előrehaladott veseelégtelenség

Nagyon erősen csökkent vesefunkció esetén az anyagcseretermékek és a folyadék egyre inkább felhalmozódhatnak a szervezetben.

Kialakulhat urémia olyan panaszokkal, mint:

• kifejezett fáradtság

• hányinger és hányás

• étvágytalanság

• viszketés

• neurológiai változások

• folyadéktúlterhelés

• légszomj

Előrehaladott veseelégtelenség esetén vesepótló kezelés válhat szükségessé.

Ide tartoznak:

• hemodialízis

• peritoneális dialízis

• veseátültetés

A dialízis megkezdése nem kizárólag egyetlen eGFR-értéken alapul, hanem a teljes klinikai állapoton, a laborértékeken és a fennálló szövődményeken.

Homeopátia Dr. Banerji szerint

A homeopátiában Dr. Banerji szerint különböző krónikus vesepanaszok esetén meghatározott homeopátiás gyógyszereket és potenciákat alkalmaznak a Banerji-protokollok szerint.

A krónikusan csökkent vesefunkció megbízható javulása vagy a krónikus veseelégtelenség előrehaladásának homeopátiás szerekkel történő megakadályozása tudományosan nem bizonyított.

A szükséges nephrológiai kezelés, valamint a rendszeres ellenőrzés eGFR, albuminuria, illetve proteinuria, elektrolitok és vérnyomás ezért nem helyettesíthetők vagy késleltethetők.

Fontos megjegyzés

A krónikus veseelégtelenséget rendszeresen orvosi, illetve nephrológiai ellenőrzés alatt kell tartani.

Ha erősen csökkent vagy hiányzó vizeletürítés, fokozódó légszomj, kifejezett ödémák, tudatzavarok, súlyos általános állapotromlás vagy súlyos elektrolitzavar gyanúja áll fenn gyors, illetve azonnali orvosi kivizsgálás szükséges.

Az ezen az oldalon található információk kizárólag általános tájékoztatást szolgálnak, és nem helyettesítik az orvosi tanácsadást, diagnózist vagy kezelést.

Összetevők: Medorrhinum, Lycopodium, Cantharis, Aconitum napellus, Antimonium crudum, Conium maculatum