Vese ciszták és policisztás vesebetegség – az egyedi vese cisztáktól a cisztás veséig "támogatás" homeopátia Dr. Banerji szerint

Dr. Banerji-protokollok

Vese ciszták és policisztás vesebetegség – az egyedi vese cisztáktól a cisztás veséig

A vese ciszták folyadékkal telt üregek a vese szövetében. Egyedül vagy többszörösen is előfordulhatnak, és különösen az életkor előrehaladtával gyakoriak. Az egyedi, úgynevezett egyszerű vese ciszták általában jóindulatúak, és gyakran nem okoznak panaszokat.

Ezektől megkülönböztetendők a policisztás vesebetegségek, amelyeknél egy többnyire genetikailag meghatározott betegség következtében számos ciszta fejlődik ki a vesékben. Ezek a veséket egyre jobban megnövelhetik, és hosszú távon károsíthatják a veseműködést.

Egyszerű vese ciszták

Az egyszerű vese cisztákat gyakran véletlenül fedezik fel ultrahang-, CT- vagy MRI-vizsgálat során.

Jellemzően:

• folyadékkal töltöttek

• sima határúak

• jóindulatúak

• tünetmentesek

• nem igényelnek kezelést

Egyetlen egyszerű vese ciszta nemjelenti azt, hogy policisztás vesebetegség áll fenn.

A vese ciszták által okozható lehetséges panaszok

A nagyobb vagy kedvezőtlen elhelyezkedésű ciszták alkalmanként panaszokat okozhatnak, például:

• nyomásérzés az ágyékban

• hát- vagy ágyékfájdalom

• vér a vizeletben

• ritkán elvezetési akadályok

• egy ciszta fertőzése

A hirtelen fellépő fájdalmakat többek között vérzés vagy egyéb szövődmények okozhatják, és ezeket ki kell vizsgálni.

Komplex vese ciszták

Nem minden vese ciszta egyszerű, egyértelműen jóindulatú ciszta.

Az úgynevezett komplex vese ciszták esetében például előfordulhatnak:

• megvastagodott cisztafalak

• szeptumok, illetve belső felosztások

• meszesedések

• szolid részek

• feltűnő kontrasztanyag-felvétel

Az ilyen elváltozásokat részletesebben kell értékelni, mivel bizonyos cisztás elváltozások összefügghetnek a rosszindulatú vesebetegség fokozott kockázatával.

A komplex vese ciszták értékelésére gyakran a Bosniak-klasszifikációt alkalmazzák képalkotó eljárások alapján.

Policisztás vesebetegség – cisztás vesék

A policisztás vesebetegség (PKD) egy genetikailag meghatározott betegségcsoport, amelyben számos ciszta fejlődik ki mindkét vesében.

A felnőttkorban leggyakoribb forma az autoszomális domináns policisztás vesebetegség (ADPKD).

A vesék a ciszták számának és méretének növekedése miatt jelentősen megnagyobbodhatnak. Ezzel egyidejűleg az egészséges veseszövet egyre jobban károsodhat.

Autoszomális domináns policisztás vesebetegség (ADPKD)

Az ADPKD-t többnyire genetikai változások okozzák, különösen a PKD1 vagy PKD2 génekben.

Mivel a betegség autoszomális domináns módon öröklődik, egy érintett szülő gyermekeinek alapvetően 50 százalékos kockázatavan arra, hogy örököljék a megfelelő genetikai változást.

A lefolyás azonban még egy családon belül is nagyon eltérő lehet.

Autoszomális recesszív policisztás vesebetegség

Egy lényegesen ritkább forma az autoszomális recesszív policisztás vesebetegség (ARPKD).

Általában már gyermekkorban jelentkezik, és a vesék mellett különösen a májat is érintheti.

Ez a forma örökletes jellegében, lefolyásában és kezelésében jelentősen eltér a gyakoribb ADPKD-tól.

Az ADPKD lehetséges tünetei

A betegség sok éven át észrevétlen maradhat.

Lehetséges panaszok és leletek:

• Magas vérnyomás

• Oldalsó vagy háti fájdalom

• Vér a vizeletben

• visszatérő húgyúti fertőzések

• veseciszták fertőzései

• vesekövek

• a vesék növekvő mérete

• csökkent vesefunkció

• előrehaladó krónikus veseelégtelenség

Magas vérnyomás cisztás vesék esetén

Az ADPKD esetében a magas vérnyomás gyakran már a vesefunkció jelentős csökkenése előtt jelentkezik.

A következetes vérnyomáskontroll különösen fontos, mivel az emelkedett vérnyomás tovább fokozhatja a vesekárosodás előrehaladását és növelheti a szív- és érrendszeri kockázatot.

A veséken kívüli ciszták

Az ADPKD szisztémás betegség. A ciszták más szervekben is megjelenhetnek.

Különösen gyakoriak a májciszták.

További lehetséges elváltozások közé tartozhatnak többek között bizonyos szívbillentyű-elváltozások, valamint egyéb ér- vagy kötőszöveti elváltozások.

Agyi aneurizmák ADPKD esetén

Az ADPKD-ban szenvedő embereknél fokozott a kockázata a koponyaűri aneurizmákkialakulásának, különösen akkor, ha a családban már előfordultak ilyen betegségek.

Általános szűrés nem minden esetben szükséges minden érintettnél. Bizonyos kockázati helyzetekben azonban célszerű lehet egy célzott érvizsgálat.

A hirtelen fellépő, szokatlanul erős fejfájás szubarachnoidális vérzésre utalhat, és orvosi vészhelyzetet jelent.

Diagnózis

A veseciszták, illetve a policisztás vesebetegség vizsgálatára a következők alkalmazhatók:

• A vesék ultrahangvizsgálata

• CT

• MRT

• A kreatinin és az eGFR ellenőrzése

• Vizeletvizsgálatok

• Vérnyomásmérések

• A családi előzmények felmérése

• kiválasztott esetekben genetikai vizsgálatok

Örökletes cisztás vesebetegség gyanúja esetén különösen fontos a családi anamnézis.

A vesefunkció ellenőrzése

Policisztás vesebetegség esetén rendszeresen ellenőrizni kell többek között a következőket:

• Kreatinin

• eGFR

• Vérnyomás

• Albumin, illetve fehérje a vizeletben

• Elektrolitok

• A veseméret és a cisztateher alakulása, amennyiben orvosilag szükséges

A cél a vesebetegség előrehaladásának korai felismerése és a befolyásolható kockázati tényezők következetes kezelése.

Egyszerű veseciszták kezelése

Egy szövődménymentes, egyértelműen jóindulatú veseciszta gyakran nem igényel kezelést.

Nagy, tüneteket okozó ciszták esetén kiválasztott esetekben intervenciós vagy sebészeti eljárásokra lehet szükség.

A komplex vagy gyanús ciszták ezzel szemben megfelelő radiológiai, illetve urológiai utánkövetést vagy további kivizsgálást igényelnek.

A policisztás vesebetegség kezelése

Az ADPKD kezelése a betegség stádiumától és az egyéni kockázattól függ.

A fontos intézkedések a következők:

• következetes vérnyomáskontroll

• a húgyúti és cisztás fertőzések kezelése

• a vesekövek kezelése

• a vesefunkció ellenőrzése

• a szükségtelen, vesekárosító anyagok elkerülése

• a cardiovascularis kockázati tényezők kezelése

Bizonyos felnőtteknél, akiknél ADPKD és a betegség gyors progressziójának fokozott kockázata áll fenn, szóba jöhet a kezelés tolvaptánnal, egy vasopressin-V2-receptor-antagonistával. A terápia gondos orvosi kiválasztást és rendszeres ellenőrzéseket igényel, különösen a májértékek tekintetében.

Előrehaladó veseelégtelenség

A betegek egy részénél az ADPKD hosszú távon súlyos krónikus veseelégtelenséghez vezethet.

Előrehaladott veseelégtelenség esetén szükségessé válhatnak:

• hemodialízis

• peritoneális dialízis

• veseátültetés

A lefolyás egyénenként nagyon eltérő, és évtizedeken át alakulhat.

Homeopátia Dr. Banerji szerint

A homeopátiában Dr. Banerji szerint különböző vesebántalmak, valamint a vesék cisztás elváltozásai esetén a Banerji-protokollok szerint meghatározott homeopátiás gyógyszereket és potenciákat alkalmaznak.

A veseciszták megbízható visszafejlődése, a policisztás vesebetegség genetikai okának kezelése vagy az ADPKD progressziójának megakadályozása homeopátiás szerekkel tudományosan nem bizonyított.

A rendszeres nephrológiai, illetve urológiai ellenőrzéseket és az orvosilag szükséges kezeléseket ezért nem helyettesíthetik vagy késleltethetik homeopátiás szerek.

Fontos figyelmeztetés

A vesecisztákat különösen akkor kell pontosabban kivizsgálni, ha a képalkotó vizsgálaton nem egyértelműen egyszerű cisztaként sorolhatók be, panaszokat okoznak, vagy vizeletben megjelenő vérrel, illetve a vesefunkció romlásával járnak együtt.

Ismert vagy feltételezett policisztás vesebetegség esetén fontos a vérnyomás és a vesefunkció rendszeres ellenőrzése, valamint a nephrológiai gondozás.

Hirtelen fellépő szokatlanul erős fejfájás, neurológiai kiesések, tudatzavarok, erős, lázzal járó deréktáji fájdalom vagy az általános állapot gyors romlása esetén azonnali orvosi kivizsgálás szükséges.

Az ezen az oldalon található információk kizárólag általános tájékoztatásul szolgálnak, és nem helyettesítik az orvosi tanácsadást, diagnózist vagy kezelést.

Összetevők: Conium maculatum, Thuya, Berberis vulgaris, Conium maculatum