Schüßler-sók egyénileg

Dr. Wilhelm Heinrich Schüßler – a mineralsók mögötti orvos

Dr. Wilhelm Heinrich Schüßler (1821–1898) német orvos volt, Oldenburgból származott. Eredetileg homeopata orvosként dolgozott, de intenzíven foglalkozott a sejtkutatás és az ásványianyag-tan akkori új felismeréseivel.

Mik azok a Schüßler-sók?

A Schüßler-sók kis dózisú ásványianyag-vegyületek, többnyire homeopátiás potenciákban, például D6 vagy D12 formájában. Tabletták, cseppek, illetve külsőleg kenőcsök és krémek formájában kínálják őket.

Az alapgondolat:
Schüßler szerint a sejtek ásványianyag-háztartásának zavarai állnak sok panasz hátterében. Ezen ásványi anyagok kis mennyiségének rendszeres bevétele révén kívánta támogatni a szövetek „ásványianyag-egyensúlyát”.

A tapasztalati gyógyászatban jellemző felhasználási területek például:

• Támogatás kimerültség, stressz és idegesség esetén

• Kísérő alkalmazás izom- és ízületi panaszoknál

• Bőr- és nyálkahártya-ápolás (belül és kívül)

• Általános „konstitúcióápolás” a mindennapokban

Az, hogy melyik számot mire alkalmazzák, mindig az adott ásványi sótól függ (pl. Calcium fluoratum, Ferrum phosphoricum, Silicea stb.).

Schüßler-sók napjainkban

A Schüßler-sók a komplementer medicina körébe tartoznak, és elsősorban a hosszú évek óta tartó alkalmazási hagyomány miatt használják őket. Az alapjukul szolgáló elméletek a 19. századból származnak; a feltételezett hatások közül sokra csak korlátozott tudományos bizonyíték áll rendelkezésre.

Sok ember használja a Schüßler-sókat:

• kíméletes kiegészítőként a mindennapokban

• az iskolai orvoslás terápiáinak kiegészítéseként

• hosszabb távú támogatásként megterhelő időszakokban

Fontos: A Schüßler-sók nem helyettesítik az orvosi diagnózist és a szükséges kezelést. Erős, akut vagy tisztázatlan panaszok esetén mindig orvosi tanácsot kell kérni.

Figyelemfelhívás vásárlóink számára

Üzletünkben különféle Schüßler-sókat és a hozzájuk illő kenőcsöket talál.
Szívesen tanácsot adunk abban, hogy a hagyomány szerint mely számokat mely alkalmazási területeken használják, és hogyan érdemes őket értelmesen kombinálni – mindig az öngyógyítás keretein belül és az orvosi kezelés kiegészítéseként.