Veszettség (Rabies) – a központi idegrendszer vírusos fertőző betegsége és a neurológiai szövődmények megelőzése „támogató” homeopátia Dr. Banerji szerint

Dr. Banerji-protokollok

Veszettség (Rabies) – a központi idegrendszer vírusos fertőző betegsége és a neurológiai szövődmények megelőzése

A veszettség (Rabies) a veszettségvírus, illetve más Lyssavírusok által okozott súlyos fertőző betegség, amely a központi idegrendszert támadja. Az átvitel túlnyomórészt fertőzött emlős állat nyálával történik, elsősorban harapásos sérülések.

útján. A veszettség az egyik legveszélyesebb ismert fertőző betegség: Amint a jellegzetes klinikai tünetek megjelennek, a betegség szinte mindig halálos kimenetelű. Ugyanakkor a kitörés egy időben elvégzett posztexpozíciós profilaxis segítségével egy lehetséges érintkezést követően nagyon megbízhatóan megelőzhető.

Átvitel

A vírus különösen az alábbiak révén terjedhet:

• fertőzött állatok harapása

• karmolásos sérülések fertőző nyállal

• nyál érintkezése nyílt sebekkel

• nyál érintkezése a száj, az orr vagy a szem nyálkahártyájával

Egy állat megérintése vagy a nyál érintkezése ép bőrrel általában viszont nem jelent megfelelő veszettség-expozíciót.

Mely állatok terjeszthetik a veszettséget?

Alapvetően fertőzött emlős állatok terjeszthetik a veszettséget.

A régiótól függően különösen relevánsak:

• kutyák

• denevérek

• rókák

• mosómedvék

• sakálok

• egyéb vadon élő állatok

A tényleges kockázat erősen függ az adott országtól, az állatfajtól és a konkrét expozíciótól.

Inkubációs idő

A fertőzést követően hetekig vagy akár hónapokig is eltarthat, amíg az első panaszok megjelennek. Kivételes esetekben rövidebb vagy lényegesen hosszabb inkubációs idők is előfordulhatnak.

A vírus a behatolási helyről a perifériás idegeken keresztül jut el a központi idegrendszerbe.

Első tünetek

Kezdetben nem specifikus panaszok jelentkezhetnek:

• láz

• fejfájás

• fáradtság

• általános rossz közérzet

• hányinger

• fájdalom vagy szokatlan érzések az eredeti harapás helyén

• bizsergés, égés vagy viszketés a seb területén

A neurológiai tünetek a további lefolyás során alakulnak ki.

Encephalitises veszettség

A klasszikus formában az alábbiak jelentkezhetnek:

• erős nyugtalanság

• szorongásos állapotok

• zavartság

• hallucinációk

• nyelési zavarok

• izomgörcsök

• görcsrohamok

• fokozódó tudatzavar

Jellemző lehet a hydrophobia kialakulása. Ilyenkor a nyelési kísérletek, illetve már a folyadék látványa vagy felkínálása fájdalmas nyelési és garatgörcsöket vált ki.

Emellett kifejezett reakció léphet fel a léghuzatra (aerophobia).

Paralytikus veszettség

Egy további lefolyási forma a paralytikus rabies.

. Ennél egyre inkább a petyhüdt bénulások kerülnek előtérbe. Ez a forma klinikailag részben a Guillain-Barré-szindrómához (GBS) hasonlíthat.

Az alábbiak jelentkezhetnek:

• izomgyengeség

• felszálló bénulások

• reflexvesztés

• nyelési zavarok

• légzésbénulás

Az ilyen tünettan azonnali neurológiai és intenzív terápiás kivizsgálást igényel.

Guillain-Barré-szindróma – fontos elkülönítés

A Guillain-Barré-szindróma nem veszettségbetegség, és nem a rabiesvírus mint tipikus kórokozó idézi elő.

A GBS a perifériás idegrendszer ritka, akut, immunmediált betegsége, amely gyakran egy megelőző fertőzés után jelentkezik.

Jellemzőek:

• fokozódó izomgyengeség

• gyakran a lábakon kezdődik

• felszálló bénulásos tünetek

• csökkent vagy hiányzó reflexek

• zsibbadás vagy egyéb érzészavarok

• adott esetben arcbénulás

• nyelési zavarok

• súlyos esetekben légzésbénulás

A veszettség paralitikus formája hasonló neurológiai képet okozhat, ezért a pontos kórtörténet – különösen egy lehetséges állatkontaktus – döntő jelentőségű lehet.

Megelőzés lehetséges veszettségkontaktus után

A veszettség esetében a legfontosabb intézkedés a a betegség kialakulásának megelőzése.

Lehetséges kontaktus után a sebet haladéktalanul és alaposan vízzel és szappannal meg kell tisztítani és át kell öblíteni. Ezenkívül megfelelő antiszeptikus sebkezelés is végezhető.

Ezt követően a lehető leghamarabb orvosi értékelést kell végezni arról, hogy szükség van-e veszettség elleni posztexpozíciós profilaxisra (PEP) .

Posztexpozíciós profilaxis

Az expozíció típusától és a korábbi oltási státusztól függően a kezelés magában foglalhatja:

• gondos sebkezelés

• veszettség elleni oltás meghatározott oltási séma szerint

• korábban nem megfelelően oltottaknál és megfelelő expozíció esetén emellett veszettség elleni immunglobulin

Az immunglobulint – amennyire anatómiailag lehetséges – a sebbe, illetve a seb környékére infiltrálják.

Megfelelő indikáció esetén a posztexpozíciós profilaxist nem szabad elhalasztani.

Megelőző veszettség elleni oltás

A lehetséges kontaktus előtti oltás fokozott expozíciós kockázatú személyek számára lehet indokolt, illetve ajánlott, például:

• bizonyos, veszettség szempontjából rizikós területekre történő utazások esetén

• hosszabb tartózkodás esetén korlátozott egészségügyi ellátáshoz való hozzáféréssel

• potenciálisan fertőzött állatokkal vagy Lyssavírusokkal való foglalkozásszerű érintkezés esetén

• denevérekkel végzett bizonyos tevékenységek esetén

Teljes megelőző oltás után is szükség van releváns állatkontaktus esetén orvosi értékelésre és általában posztexpozíciós oltásra . A kezelési séma azonban eltér a nem oltott személyekétől.

Veszettség elleni oltás és Guillain-Barré-szindróma

A Guillain-Barré-szindróma nem tipikus vagy gyakori következménye a modern veszettség elleni vakcináknak. Az oltások utáni neurológiai események összességében ritkák, és egyénileg orvosilag kell értékelni őket.

A döntő a kockázatok mérlegelése: valódi veszettségexpozíció esetén a kezeletlen veszettségfertőzés veszélye rendkívül nagy, mivel a klinikailag kitört veszettség szinte mindig halálos kimenetelű.

Ezért az orvosilag szükséges veszettség elleni posztexpozíciós profilaxist nem szabad önállóan elhagyni vagy késleltetni a Guillain-Barré-szindrómától való félelem miatt.

A GBS veszettség elleni szerekkel történő megelőző kezelése nem javasolt

A Guillain–Barré-szindrómára állatmarás után nincs specifikus megelőző kezelés „GBS-profilaxis” értelemben. Lehetséges veszettség-expozíciót követően a veszettségfertőzés megelőzése megfelelő sebkezeléssel, szükség esetén oltással és immunglobulinnal áll az előtérben.

Ha ezt követően fokozódó izomgyengeség, bénulásos tünetek, nyelési vagy légzési problémák jelentkeznek, azonnali neurológiai kivizsgálás szükséges.

Homeopátia Dr. Banerji szerint

A homeopátiában Dr. Banerji szerint állatsérülések utáni különböző panaszok, valamint neurológiai tünetek esetén meghatározott homeopátiás gyógyszereket és potenciákat alkalmaznak a Banerji-protokollok szerint.

A veszettség homeopátiás szerekkel történő megelőzése vagy kezelése tudományosan nem bizonyított. Ugyanígy a Guillain–Barré-szindróma homeopátiás szerekkel történő megelőzése sem tudományosan igazolt.

Lehetséges veszettség-expozíció esetén a homeopátiás készítmények különösen nem helyettesíthetik sem a veszettség elleni oltást, sem a szükség esetén alkalmazandó veszettség elleni immunglobulint. A posztexpozíciós profilaxist nem szabad késleltetni.

Fontos figyelmeztetés

Ha egy esetlegesen veszettséggel fertőzött állat megharapott vagy megkarmolt, illetve ha releváns kapcsolatba került egy denevérrel , az érintett területet azonnal alaposan meg kell tisztítani, és haladéktalanul orvosi kivizsgálást kell kérni.

Nem szabad megvárni, hogy tünetek jelentkezzenek. Amint a veszettség klinikailag kitört, gyakorlatilag nincs többé megbízható gyógyítási lehetőség.

Újonnan jelentkező izomgyengeség, felszálló bénulás, nyelési nehézség vagy légzési problémák esetén szintén azonnali orvosi segítség szükséges.

Az ezen az oldalon található információk kizárólag általános tájékoztatást szolgálnak, és nem helyettesítik az orvosi tanácsadást, diagnózist vagy kezelést.

Összetevők: Stramonium, Arsenicum album, Hydrophobium